Csillagösvény a Temetőkert... 
fénylenek, ragyognak a gyertyák, mécsesek. 
Angyalok, Szentek figyelnek a sötétben, 
ide-oda szállnak a szélben, lebegnek, 
reá hajolnak lágyan a Nagy Keresztre, 
mely magasodik a kis kápolna mellett. 

Sírokhoz látogatnak, megemlékezve 
családtagról, ismerősről; hős szerelmest 
nem felejtve, ki a Hazáért esett el. 

Álomport szórnak: Nyugodjanak békében! 
Virágokat locsolnak áldott könnyekkel, 
simogatva arcokat, gyászoló lelkeket. 

Lehajtott fejjel állok és áhítattal nézem, 
mélyen megérint az Emberek emlékezése: 
Gyönyörű Csillagösvény az ódon Temetőkert! 

November 1. Mindenszentek, mi jut nekem róla eszembe? Sok minden és sok mindenki..temető, sirkő, gyertya fény, virág...Emberek kik erre a földre már nem jönnek vissza..

Amikor kimegyünk November 1-én a temetőbe és néhány rokon sirjánál megállunk..még olyanoknál is akiket nem is ismertem...el sirom magam, nem tehetek róla, hogy hiányoznak..elmentek és lehet, hogy soha nem látom már őket, ki tudja, hogy hová kerülök, ki tudja, hogy ismerni fogom-e őket valaha?! Még közelebbi hozzátartozómat nem veszitettem el..szerencsére..igy nem tudom, hogy milyen érzés az ha valaki olyat veszitünk el az életünkből akit nagyon, de nagyon szerettünk...Sokszor arra gondolok, hogy milyen jó volna mindenki előtt elmenni, hogy nekem ne keljen senki után se szomorkodnom..sokszor eszembe jutott már az, hogy milyen érzés lenne az, hogyha elvesziteném a szüleim, nagyszüleim, barátaim...Gondoljatok TI is bele, meglátjátok, hogy mit érzek én!